Ismét kemény időszak van K-val. Szerintem. A férjem szerint nem. Valóban, ha jobban belegondolok, tavaly ebben az időszakban folyton meltdownok voltak, most azok szinte teljesen megszűntek. Kisebb sírások persze előfordulnak. Engem most az borít ki, hogy nem alszik. Egy ideje már csak Good night nevű, melatonint tartalmazó spray-vel tud elaludni, amit még a pszichiáter javasolt az Autista Mintaházban. Viszont a legújabb, hogy megébred hajnalban, és nem tud visszaaludni. Egy náthás időszak után kezdődött ez. Jellemzően a náthát nagyon nehezen viseli, egyáltalán nem tud aludni egy kisebb orrdugulástól, és segíteni sem tud magán, sőt, mire felismeri, hogy mi a baja, már rég éber. Felváltva alszunk vele a férjemmel, így minden második éjszaka van lehetőségünk kialudni magunkat. Nekem már annyira elszaródott az alvási ritmusom a nyolc éve tartó éjszakai élettől, hogy gyakran van az, ha megébredek jobban, már nem tudok visszaaludni, akármilyen fáradt vagyok. Most is ez van, fél hat óta fent vagyok. Most ki is sírtam magam a fürdőben, mert a sok nem alvás idevezet. Ő most visszaaludt, ami ritka. A férjem mutatott neki egy légzőgyakorlatot, és azt csinálta, talán működik. Nekem a megébredése pillanatában a gyomromba mart az a bizonyos rossz érzés. A düh és az önsajnálat, hogy megint kezdődik a hajnali műsor. Nem akarom. Nem akarom az orrprayt beilleszteni az orrába, mert nem látok ilyenkor a fáradtságtól, és hatalmas energiát és koncentrációt kíván tőlem, hogy odaegyensúlyozzak az orrlyukába, és lehetőleg ne szemen fújjam. Persze magától nem találja meg az ágy melletti zsebkendőt, szóval világítok az órámmal, és megkeresem. Majd jön az, hogy még kétszer kb. fejbe vág, ahogyan forgolódik, és a karjait átcsapja egyik oldalról a másikra. Majd rám teszi a kezét, és bizergál. Ettől most nő a gyomorgörcsöm. Mert persze sosem csendben és nyugodtan vergődik, ha nem tud aludni, hanem bizergálva. Most nem bírom, nem az aranyos fiúmancsot érzem magamon, hanem amelyik csiklandoz, amikor aludni szeretnék. Neeee. Magamra húzom a takarót, mint egy pajzsot, ami megvéd. Ne érjen hozzám, nem akarok tudni arról, hogy megint hajnal van, és nem alhatok tovább. Még kell pár perc, hogy elfogadjam ezt a tényt. Éjjel majdnem egyig filmet néztünk a férjemmel, miért engedtem meg magamnak ezt a luxust. Sírnom kell, amiért ez luxus. Egyszerre kezdek agyalni, hogy vajon vennem kellene-e légzéskönnyítő párnát, vagy valami illóolajat, lehet az esti könyvolvasáskor be kellene kapcsolni az inhallátort? Vajon a nem jó légzéstől vagy attól ébred meg, hogy pisilnie kell? Nem tudom mi van előbb, és nem tudja ő sem. Aztán mar a lelkiismeret furdalás is, mert  ilyen leutasító anya vagyok, amikor valószínűleg ő is szenved a nem alvástól. Tudom, hogy oda kellene fordulnom hozzá, és átölelni megnyugtatni. Azt éreztetni, hogy itt vagyok, és ilyenkor is szeretem. Amikor nekem kényelmetlen szeretni, és amikor kialvatlan vagyok. Egy felnőtt így tenne nem? Felülkerekedne a saját szükségletein. Aztán hallom, hogy szuszog mélyen. Visszaaludt, de én tombolok, inkább kimegyek, és kisírom magam, amíg mindenki alszik. Hamarosan kezdődik egy szülősegítő csoport, ahol olyan szülők lesznek, akiknek eltérő fejlődésű gyermekeik vannak. Az első alkalom címe: Vesztességek és...Talán nyereségek? Rájöttem ma reggel, hogy nem is tudom a másik felét a címnek, mert az első fele annyira megfog vagy megbénít, nem is tudom. Attól félek, ha a vesztességekről kell beszélni, akkor kirobban belőlem valami, és végig bőgöm az egészet, és felsorolok egy csomó vesztességet. Most persze a nem alvás ugrik be, és az elszigeteltség. Családtagok, barátok, alig maradtak, akikkel kapcsolatot tartunk. A munkám, a karrierem, amit még fenttartok, de úgy érzem magam benne, mintha úgy úsznék a víz felszínén, mintha valami a víz alatt húzná lefelé a lábam. Nehéz. Nyerességek- ha ez a másik fele a címnek, akkor nem tudok mit mondani. Hogy egy édes, puha, okos kisfiam van, de ez nem az autizmusból való nyeresség, mert ez anélkül is lenne. Minden lelkiismeretfurdalással és szomorúsággal állítom, hogy jelenleg nem jut eszembe nyereség, amit az autizmus adott. Persze biztosan van valami, kell, hogy legyen...