Úgy tűnt, hogy jól működik a terv, hogy az iskolában a beiratkozáskor nem jelezzük a diagnózist, majd csak a tanítónak jelezzük, amikor kiderült, hogy kihez tartozunk. Már a beiratkozáskor ért egy hideg vagy forró vagy nem is tudom milyen hőmérsékletű zuhany. Talán mégsem ilyen egyszerű ez. Már majdnem simán lezajlott a beiratkozás, amikor is még a titkárságra be kellett mennem befizetni az iskolai egyennyakkendőt. Csakhogy ott már elém tolták az étkezéses papírt, amin automatikusan bejelöltem a kedvezményes lehetőséget, és x-eltem az okot: tartós beteg/súlyos fogyatékos. Arra nem számítottam, hogy amikor beveszik hangosan elkezd rikácsolni a titkár, hogy de mi a diagnózis? Ott volt rajtunk kívül még vagy négy szülő, meg egy másik titkár. Én meg lefagyva annyit mondtam, hogy: AUTIZMUS. Egyből tovább faggattak, hogy SNI papír miért nincsen, meg hogy azt meg kell csináltatni stb. Ácsiácsi! Én nem is akartam a többi szülőnek egyelőre erről mesélni, most meg itt hallják. Azt hittem még van időnk dönteni! Azt hittem, még van időm eldönteni, hányadán állok ezzel. Utólag bevittem a kódos papírt, de a diagnózist nem. Nem akarom, hogy megelőzze a gyerekem egy papír, nem akarom, hogy olyanra "kényszerítsenek" amiről még én sem tudom hányadán állok, és leginkább nem akarom, hogy ilyen könnyen el tudjanak bizonytalanítani.