Libby Scott és Rebecca Westcott Do You Know Me című könyvéből fordítottam a barátkozásról egy részt, mert szeretném időnként felolvasni, elmondani K.-nak. Fel is olvastam már neki, és feszülten figyelte minden szavam, hozzá is szólt. A jutott eszembe, hogy amikor tavaly jártunk szoc-komm fejlesztésre, a fejlesztő egy egész kis könyvet készített a barátkozásról kis képekkel, magyarázatokkal, és K. nem volt hajlandó megnézni. Amikor egyszer rávettem, hogy nézzünk bele, láthatólag nem érdekelte, unta. Ezt a fordítást pedig végig figyelte és értelmezte. Arra jöttem rá, hogy azért sem szerette a fejlesztést, mert a fejlesztő gyerekes dolgokat adott neki mindig. Olyat, ami általában kell egy 5-6 évesnek, de K. nem volt egy átlag 5-6 éves. Unta, mert nem az ő szintje volt sem ez a könyv, sem a feladatok, sem a játékok, sem a csoporttársak.
Szóval Tally ( a könyv főszereplője, autista, 12 éves lány) tanácsai a barátkozáshoz:
"Anya egyszer azt mondta, hogy egyes emberek radiátorok, mások lefolyók. Sokáig tartott mire megértettem, hogy mire gondol, de most már tudom. Mindig próbálj a radiátorokkal barátkozni- mondta. Ezek az emberek melegséggel töltenek el, és boldoggá tesznek. Ne vesztegesd az idődet a leszívó lefolyókra, mert elveszik az összes energiádat. Ők majd választanak maguknak más barátokat, akik nekik megfelelőek, te próbáld meg magad megválasztani a barátaidat. Ne te legyél kiválasztva, ne várd meg, míg valaki téged választ, aki nem a megfelelő barát számodra. Légy óvatos, hogy sose ugorj bele egy barátságba csak azért, mert az a valaki hajlandó hozzád szólni. Sosem kell hálásnak lenned azért, mert valaki barátkozik veled. Nem kell hálásnak lenned, mert TE EGY CSODÁLATOS EMBER VAGY! Igen, az vagy! Néha érdemes emlékeztetned magad erre, mint ahogyan nekem is kell magamat emlékeztetnem olyakor. Soha nem maradj olyan közelében, aki rossz érzésekkel tölt el. Ha találkozol valakivel, és nem tudod eldönteni, hogy ő megfelelő személy-e a számodra, akkor hagyd, hogy a szíved és az agyad megvitassák, és hallgass rájuk. Úgy értem, hogy az eldöntéshez szükség van a megérzéseidre és az eszedre is. Az emberek lehet, hogy azt hiszik, hogy az autista embereknek nincsenek ösztönös megérzéseik, de szerintem még jobbak a megérzéseik, mint az átlagnak. Például megérzem, ha valami nem okés, vagy ha valaki nem lesz jó barát még mielőtt bármi történne. Az már más tészta, hogy tudni valamit, és figyelembe is venni, el is hinni azt, amit megérzek. Könnyebb abban a pillanatban kapkodni, és elnyomni azt a megérzést, amikor te akarsz egy új barátot, és abban reménykedsz, hogy csak történik valami, amitől az a bizonyos valaki jobbnak tűnik.
Nem lehet siettetni az igaz barátok megtalálását, sem erőltetni. Amikor jön, akkor jön. De amikor igaz barátokra találsz, azt hamar tudni fogod, mert hirtelen igazán jól érzed magad, mert ők olyanok lesznek, akik valóban próbálnak téged megérteni, valóban kíváncsiak rád. Ez pedig biztonságot ad, mert úgy érzed, hogy valaki mindig lesz, aki melletted áll, akármi is történik. Ha valaki zaklat sem bánod, ha a barátod melletted van. Együtt erősebbek vagytok. Sose feledd ezt el!
Ha megtalálod a saját embereidet, nem kell többé megjátszani magad, nem kell úgy tenned, mintha... Nem kell azt mondanod, hogy jól vagy, ha valójában nem vagy jól, és nem kell úgy tenned, mintha tetszene valami, ha valójában nem tetszik. Önmagad lehetsz. Például én el merem mondani a barátaimnak, hogy még mindig szeretem nézni a Peppa malacot, és a többiek elkezdenek beszélni arról, hogy melyik rész a kedvecük stb. Egyik barátom sosem mondta el senkinek, hogy beteg a tesója, de nekünk egyszer elmondta, és jól tette, megfelelő embereknek mondta el. Lehet, hogy időnként láthatatlannak érzed magad, vagy hogy senki sem ért meg, de tudod, hogy van valaki a világodban, aki megért és jól ismer téged, megérti, hogy milyen érzés magad lenni. Ha megtalálod az életedben ezeket az embereket, és a barátaid lesznek, minden sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan sokszor elképzeled. Minden rendben lesz. "
