Írtam arról legutóbb, hogy K. kitalált egy új nyelvet, ami nem más, mint a kutyanyelv. Eleinte csak mondogatott pár szót, majd kérte, hogy írjuk le, és a szólista folyton bővült. Mostanra kb. 50 szó van egy papíron, és azokat rendszeresen fel kell olvasni. Elkezdte a betűket is kitalálni, kínai és hindi nyelvhez hasonló bonyolult betűk, nem is hasonlít a mi betűinkre. Fel is vettem hangfájba, ha éppen főzök, vagy nem érek rá olvasni, akkor lejátszom neki. Boldogsággal tölti el a hallgatása. Arra is rájöttem, hogy az írásban is segít. Ha úgy írja a házit, hogy közben hallgatja a kutyanyelv szavait, akkor kevesebb a küszködés, könyörgés. 

Mindig is elbűvölték a szavak, hamar megtanult beszélni, már egészen kicsiként kitalált új szavakat, és játszott a szavakkal. Kedvencem, amikor 3-4 éves lehetett, egyszer elém állt: - Ha egy dinó nagyon durva, tudod, hogy hívják? DURVEX :-)

A kutyák pedig a fő témája talán már magzati kora óta. Van egy kutyánk, vele közeli kapcsolata van születése óta. Sosem fogjuk megtudni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Vajon akkor is kutyamániás lenne, ha nem lett volna kutyánk? Egyébként ő maga is kutyaként viselkedett sokáig. Nagyjából hatévesen hagyta abba a kutyálkodást. Előtte ugatta a szomszédokat, ha haza jöttek, úgy lett szobatiszta, hogy az udvaron pisilt, kakilt, és végzett utána ásó mozdulatokat, mint egy kutya, lefetyelve ivott stb. Egyetlen szerepjátékot játszottunk évekig, hogy ő a kutyám, és vezetem, tanítom, fürdetem stb. A végén totál beteg voltam már ettől a játéktól, nagyon sajnáltam, de egyszer csak azt mondtam, hogy nem játszom többé, és tényleg nem. Ezek a dolgok furcsák, nem régen olvastam egy neurodivergens jellemzéses cikkben, hogy jellemző rájuk, hogy az állatokat jobban szeretik, mint az embereket. K-ra ez a mai napig igaz. 

A kutyanyelvet szeretné olyan naggyá művelni, hogy mások is megtanulhassák. 

Írok pár szót, ami a kedvencem :-)

Kalake - hörcsög

Jevegy - étel

Mánsz-  szőr

Kalake jevegy- hörcsögeledel :-)

Na, kinek lett kedve nyelvvizsgázni?