Avagy teljesen elutasítom azt a megállapítást, hogy az autistáknak nem jó az empátiájuk! Vagy ha ez így van, akkor az enyém nem autista! (Igen, még mindig itt lebeg a szemem előtt, hogy mi van ha nem is az, ha mi neveltük csak rosszul stb.). Olvastam, hogy most már az autista kutatások egy része is ellentmond ennek, mármint, hogy nem igaz az a megállapítás, hogy az autisták empátiás készsége nem jó. 

Én tartok Mesefoglalkozásokat egy óvodában, és K is ott szokott lenni. Volt egy mese, a Viziapó jótette és büntetése, ami röviden arról szól, hogy egy szegény favágó vízbe ejti a fejszéjét, és elnyeli a víz. Viziapó pedig hoz fel neki ezüst meg arany meg gyémánt fejszét, de a szegény favágó mindre azt mondja, nem ez az ő fejszéje. Majd, mivel becsületes volt, Viziapó mind a három fejszét nekiadja. Amikor megtudja ezt a pénzes gazda, akinek a szegény favágó dolgozik, akkor ő is lemegy a vízpartra, és megjátsza, hogy beejti a vízbe a fejszét, csak ő egyből elfogadná az ezüst meg arany fejszét, és a víz tajtékzani kezd, és elnyeli az összeset, szóval nem kap semmit. Talán nem voltam ott fejben a mesében (K nem könnyít rajta, hogy a foglalkozásaimon fejben ott tudjak lenni), de a gyerekek nem értették a mese lényegét, és kérdezték is, hogy de a gazdának miért nem adta oda a fejszéket Viziapó. Simán lehet, hogy ez a mese magas volt még az öt-hatéveseknek. Őszintén nem számítottam arra, hogy nem fogják érteni. Ekkor az én gyerekem (K) kimászott az egyik asztal alól (Igen, eddig ott volt), és elmondta, hogy mert a gazda direkt csinálta. Ő volt az egyetlen a kb. tíz gyerekből, aki értette a mese mögöttes értelmét.

Aztán még teszteltem másképpen is. Például a Kifli Sanyi társast kinyomtattam, és amikor arra kell válaszolni, hogy X. Y. hogy érezheti magát egy bizonyos helyzetben, akkor adekvátan válaszol, el is gondolkodott rajtuk, és több választ is adott, meg is lehetett vele beszélni. Aztán pedig a könyvek. Esténként mindig olvasunk neki, a Rumini rég hódit, és most a Pálcikakutya sorozat is nagy kedvence. Néha napközben megemlít egy-egy szereplőt, és beszélgetést kezdeményez arról, hogy ki mit miért csinált, és az milyen vicces, vagy érdekes vagy akármilyen volt. Képes filozófálni olyanokon, hogy miért keres egy szereplő kifogást, amikor a kifogások szerinte gyakran nem igazak, és ő jobban kedveli azokat a szereplőket, akik őszinték. Szóval úgy érzem, hogy e téren sokkal okosabb, és érettebb, mint a kora, nem úgy, hogy hiányozna neki e téren bármi is. Imádom is benne ezeket a gondolatokat, beszélgetésbe mélyedni vele a legjobb dolog a világon!